Ezt még pénteken csináltam, de hihetetlen finom lett

Dagadó paleo töltettel:

Megkértem a hentest, szúrjon fel egy kisebb, nagyjából 60 dekás dagadót. A húst természetesen megmostam. Közben egy kisebb cukkinit, egy vékonyabb szál sárgarépát finomra reszeltem. Amíg reszeltem, keményre főztem két tojást. Hagymát vágtam, s a zöldségeket némi sóval kevés zsíron (ez a paleo-cool) megpároltam. A végén belereszeltem a két keménytojást is. A masszát beletöltöttük a dagadóba (na jó, a férjem töltötte bele), öntöttem alá egy fél pohár fehér bort, kb. ugyanannyi vizet. Letakartam a tepsit fóliával, majd a sütöben 220 fokon megsütöttem. ha majd tudok fotózni, lefényképezem. Nagyon szép is lett, nemcsak finom.

Vasárnap van, úgy kell készülnöm, hogy a fiamnak hétfőn és kedden hideg ebédet is kell csomagolnom. A heti bevásárlásból veszem a hozzávalókat.

1. Jércemell vasalva (ez lesz a hideg ebéd)

1 db jércemellet vettem a piaci húsosnál. Olcsóbb és kissé más állagú, mint a csirke. Szétvágtam, hogy ne legyen olyan vastag, kicsit klopfoltam is. Egy evőkanál mustárt, kb egy teáskanálnyi vajat, egy evőkanálnyi olívaolajat, három gerezd fokhagymát és kevés finom sót simára kevertem (géppel, bevallom). Ezzel bekentem a hússzeleteket és a kontaktgrillben addig sütöttem, amíg a külseje ropogós lett, de a belseje puha maradt.Falapáttal szoktam ellenőrizni.

2. Pulykacomb filé a további hideg ebéd csalóka reményében (több napra szánt húsadagok képesek eltűnni egy pillanat alatt)

Ez nagyon egyszerű lesz. A filé kb. 50 dkg. Megsóztam mindkét oldalát, beszórtam szárított rozmaringgal (mindjárt veszek frisset, s akkor lesz az ablakban - télen mindig tönkremegy sajnos). A remoskába (Emlékszik még valaki erre? Az enyém még nagyszerűen működik.) öntöttem fél deci fehér bort, fél deci vizet, rátettem a húst, most sül. Remoska helyett bármilyen mai csodaedény vagy csodasütő használható.

p.s. Elkészült, gyönyörű piros és vajpuha a belseje.

3. Marhapörkölt - ennek nem írom le a receptjét, aki főzi, annak úgyis megvan a csalhatatlan családi. Megfőztem, ehetik hétköznap este.

4. Valamit nekem is kell ennem: mintha székelykáposzta lenne.

Fél kg gyenge savanyúkáposztát vettem a piacon. Eredetileg a fiamnak akartam székelykáposztát csinálni a marhahússal, de megkért, hogy ne tegyem. (Paleo férj nem ehet savanyúkáposztát, mert abban van cukor.) Szóval itt áltam fél kg savanyúkáposztával, s akárhonnan nézegettem, valamit kezdenem kellett vele. Volt még itthon néhány szem gombám (nagyjából 10 dkg), két kápiapaprikám is. Elővettem kedvenc öntöttvas lábosomat. Kevés olajon (hidegen sajtolt napraforgó olajat használok) megfonnyasztottam egy közepes fej vöröshagymát. Közben átmostam a káposztát (kóstolásról tudom csak, jó lesz-e). Rádobtam a hagymára, lefedtem. Megmostam és felszeleteltem a gombát. összeforgattam a káposztával. Közben keményre főztem két tojást.  Amikor a gomba levet eresztett, pirospaprikát szórtam a lábosba. Az egészhez hozzákevertem a két, pici darabokra metélt kápiát, jól összeforgattam. Pár perc után a fedő alatt a kápia is puha lett, lehúztam a lábost a tűzről és hozzátettem az apróra vágott keménytojást. Elég rendesen ettem belőle, maradt holnapra is.

Ma eddig két órát töltöttem a konyhában, egyedül. Rádiót hallgattan közben. Este még kimegyek, mert szeretném elkészíteni a holnapi salátámat, az már csak negyedóra lesz.

 Amatőr vagyok, ha receptet kell közzétenni. A mennyiségeket szemre nézem, néha a magam számára is váratlan ötletből fűszerezek. Most mégis közzéteszem.  Szerintem mi, konyhai amatőrök, akik minden nap legalább egy órát töltünk a konyhába zárva, elég sokan vagyunk.  Néha nem is az a baj, hogy hogyan, hanem hogy mi a csudát főzzünk. Én ráadásul meg vagyok spékelve egy palo férjjel, hozzá egy vércse altípusú laktózérzékeny gyerekkel, valamint saját magammal, aki ugyan eszem húst, de nem minden nap.

Ráadásul dolgozom (tanár vagyok), hozom haza a dolgozatokat, órára is készülök, s ehhez képest el vagyok átkozva azzal, hogy napi olvasás, zenehallgatás nélkül elég hülyén érzem magam.

Szóval a blogban írni fogok arról, mit vettem és hol. Meg arról is, mit hallgattam, miközben egyedül főztem - vagy sikerült-e családi bulit csinálnom a főzésből. (Ez a megfogalmazás is a fiam szerzői joga.) A dátum azért lesz fontos, mert szezonálisan főzök, vagyis nem használok tartós élelmiszereket. Amíg szezonja van valaminek, addig az sokféleképpen megjelenik az étlapon. Akár a régi paraszti konyhában. Megírom a tapasztalataimat a tejmentes élelmiszerekről, általában az élelmiszerek összetételéről. A receptötleteket aránylag ritkán szerzem be a netről, sokszor bújom a szakácskönyveket. Ha onnan szedek valamit, ami természetesen átalakul kissé a kezem alatt, megadom a forrást.